IV. Országos Népzenei Tehetségkutató Verseny

A tehetségkutató rendezvénysorozat célja az élőzene, a népzene propagálása és támogatása, szélesebb körben való elterjesztése. A zenei néphagyományok átörököltetése és megismertetése a fiatalabb generációval, és nem utolsó sorban a népzenei tehetségek felfedezése és segítése. Törekvésünkben és a megvalósításban a Hagyományok Háza fontos segítő partnerünk. A verseny zsűrijébe népzenei szaktekintélyeket hívtunk meg (Sebő Ferenc, Eredics Gábor, Szugfil József).

A verseny helyszínéül egyrészt azért választottuk Mohácsot, mert a régióban három nemzetiség is aktívan ápolja népi hagyományait (sokác, sváb és magyar) igen jelentős bázisokkal, valamint azért is, mert a Busójárás egy sokác népi hagyományból nőtte ki magát, több tízezer főt megmozgató országos hírű népi-kulturális eseménnyé, melyhez kapcsolva hatékonyabban kerül reflektorfénybe a verseny. Az idei Busójáráson már harmadik alkalommal megrendezett tehetségkutató beigazolta koncepciónk helyességét.

III. Nemzetközi Farsangi Dudás-találkozó

Az aerofon hangszerek nagy családjában a szimpla, vagy duplanádas nádsípokból kialakult, majd légzsákkal (bőrtömlővel) felszerelt hangszereknek Eurázsiában és a Földközi-tenger medencéjében több ezer éves múltjuk van. Nehezen találnánk olyan népet, népcsoportot, amely a duda valamilyen egyszerű, vagy bonyolult típusát nem használták, illetve használnák napjainkban is. A hangszer és az azon játszható muzsika Európában, Ázsiában, Afrika főként északi részén szinte minden nép zenetörténetében kiemelkedően fontos, mivel az elmúlt ezer, ezerötszáz évben változó intenzitással ugyan, de jelenléte folyamatosan kimutatható.
A hangszerrel kapcsolatos tudományos kutatások Európa-szerte csak a 19-20. század fordulóján indultak meg. A Kárpát-medencei dudazene fontosságára többek között Bartók Béla hívta fel a figyelmet, mivel a dudások muzsikájában fedezte fel azt az improvizációs technikát, amit ő az egyik legfontosabbnak tartott a népzene kutatásában.

A farsangi hagyománykörben a színjátékoknak, alakoskodásnak szinte minden típusa előfordul. A szokások között vannak termés-bőségvarázsló jellegű individuális cselekedetek és az egész közösségre, vagy kisebb-nagyobb csoportokra kiterjedő nyilvános, közös alakoskodó játékok.
A mohácsi sokácok busójárása (poklada = átöltözés, átváltozás) farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott. A századfordulós leírások hangvételéből erősen kiszűrődik a karneváli jelleg, azonban az adatközlők és a szakirodalom alapján e szokás régebben más formában zajlott le, mint napjainkban, amikorra már idegenforgalmi látványossággá vált.

A zajos, maszkos busócsapatok házról-házra jártak, hogy kifejezzék jókívánságaikat a ház népének, és termékenységvarázsló rítusokat végezzenek el a ház körül. Érkezésüket tülköléssel jelezték, majd heves kolompolás és kereplés közepette végigjárták az udvart. Buzogányaikkal megveregették a ház sarkait, a kemence száját, betértek az istállóba és az állatok szalmájára, valamint a küszöbre hamut szórtak. A férfiak szerelmi ajándékokat (mángorló, vízhordó fa, bölcső) készítettek kedveseiknek. Egy 1895-ös fénykép tanúsága szerint a dudás is szerves része volt a búsócsapatoknak. Ivo Jančič így vall a szokásban betöltött szerepéről: “Farsangkor a busókkal együtt jártam az utcát, és közben játszottam a gajdon. Én nem szoktak felöltözni maszkába, mindennapi öltözetben voltam. Csak éppen gajdó volt nálam.”

A népünnepély minden estéjén bálokat rendeztek, ahova Jančičot az 1950-es évekig elhívták muzsikálni, és ezeken az estéken táncokat és nótákat játszott a közönségnek. A Kárpát-medencében élő népek dudatípusai ha európai kitekintésben egyedülállóak, egy csoportot alkotnak. Az 1970-es évektől a hangszer újrafelfedezése figyelhető meg, amiben szintén Európa élvonalába tartozunk. Az utóbbi évtizedekben a cseh, szlovák, az osztrák, a horvát dudások, dudarajongók igen színvonalas fesztiválokat rendeznek a hangszer főszereplésével. (Strakonice, - európai hírű, Bécs, Pozsony, Mala Lehota-farsangi dudafesztivál, Nova Gradiska, Zágráb.) Magyarországon – ugyan több próbálkozás történt – sajnos eddig nem sikerült egy ilyen fesztivált folytonossá tenni.

A mohácsi helyszín kiváló adottságai okán alkalmas egy ilyen rangos találkozó megrendezésére. Az sem mellékes, hogy a dudák mint hangszerek, valamint a dudazene kutatói egy ilyen helyszínen rendszeresen tudják kutatásaik eredményeit megismertetni egymással, és a közönséggel. Az utóbbi 30 évben ismét reneszánszát éli a dudazene, amit jól jeleznek a nagy fesztiválok, kiállítások, valamint az a tény is, hogy a népzenék mellett a klasszikus, valamint az úgynevezett „könnyű- vagy szórakoztató”, de az európai és magyar jazz zenében is egyre nagyobb szerepet kap a dudahangzás. Magyarország európai uniós csatlakozása kapcsán nehezen találnánk olyan jelenséget, ami jobban példázná Európa kulturális egységét, mint az összeurópai dudahagyomány, amelynek ápolása, népszerűsítése feltétlenül fontos. Ezért a 2008 évi Mohácsi Busójárástól számítva hagyományteremtően minden Busójáráskor megrendezzük a Nemzetközi Farsangi Dudás Találkozót Mohácson, a fesztiválprogramokba illesztve, visszahozva a már-már elveszett sokác dudaszót a népszokásba. A fellépő dudásokat a busók felvonulásakor a különböző busócsoportokhoz szervezzük, visszaidézve az ősi hagyományt, a dudaszóval vonuló busókat. Az idei farsangi dudás-találkozó hírének és sikerének köszönhetően a 2010-es találkozóra több ország dudásai is jelezték feltételes részvételi szándékukat. Így amennyiben a rendezvény megfelelő mértékű támogatásban részesül, Csehország, Szlovákia, Ausztria, Hollandia, Németország, Románia, Bulgária, Szerbia, és Horvátország dudásainak részvételére is számíthatunk.

www.busojaras.eu    •  E-mail: info@busojaras.eu   •  Info: +36-70/397-60-81